Az ember egyszer csak rádöbben hogy vége...végleg...nincs vissza út...érzi az ember! Belül megszűnt valami ami eddig a mindened volt...eltünt a vágyakozás...az álmodozás, a jövőképed vele...mintha egy lakás lennél amiből elköltöztek!

Nem fog megismétlődni...ezt is tudod...de most valamiért mégis mosolyogsz...mert jó volt...és szép emlék marad...a legszebb.

Bármennyire szeretnénk is ugyan az az érzés sosem lesz meg...soha többé...De mégis örülsz,hogy érezhetted...és nem vagy mérges sem dühös magadra ,mert egy évet "elcsesztél az életedből" ,nem bántam meg semmit,minden úgy volt jó ahogy volt...

Szeretettel és titokban hálával tekintek rá...nincs dac sem harag ,miért is lenne?! Hiszen visszakaptam azt a darabot amit elvitt és azt hittem sohasem kapom vissza...Visszakaptam a puzzle darabkát!

Soha többé nem fogom ezt érezni,de ez nem aggaszt! Mert tudom,hogy boldog leszek...lesz aki boldoggá tesz és lesz aki értékel! És ha elakarok menni visszahúz és azt mondja "nem engedlek el"...