Nyáron uuuugy hiányoznak a régi nyarak!pedig már olyan elégedett voltam,hogy enyhül a honvágyam,amit nem is neveznék egyértelműen elmulásnak,hanem inkább csak nem vagyok belebetegedve...de nyáááááárooon...ohhh...annyira előtörnek belőlem a gyönyörű kései naplementék a tücsökciripelés a nyári zuhanyzó :). a városban egy kósza tücsök sincsen...:( A naplementét már nem is tudom mikor láttam utoljára...és sosem értettem,h a filmekben miért olyan nagy szám a naplemente bámulása,hát azért mert a házak közt nem lehet látni...Ilyenkor a nyári hónapokban mindenki lazsál mindenki nyaral stb. én meg...nem is álmodok róla...csak az emlékek maradtak,amikor már ,májusban igencsak lanyhult a figyelmem a tanulás iránt és imádtam a jóidőt,nyáron pedig vissza számoltam,hogy tulvagyok e már a nyáriszünet felén és mennnyi van még hátra. Minden hiányzik...és évről évre kibirhatatlanul...megfulladok a városban. Pedig Gergő olyan kedves,rendes és szeretek vele élni és a munkahelyem is mostmár tökéletessé vált(lecserélődött a főnök) mégis néha uuugy utálom! Néha nem szánnák fegyverrel végigmenni az utcán és azt a sok szarházit kilőni a francba. Továbbá minden ember idegbeteg,mert stresszes világot élünk ugye, de hahó,hogy ne élnél stresszes életet amikor MINDENHEZ alkalmazkodnod kell.Hogy tudna az ember alkalmazkodni ennyi mindenhez és mindenkihez? Vegyünk egy napot és csak magamból indulok ki! Kimegyek az utcára ,elindulok dolgozni,amig az utba eső kisbolthoz érek kb 3 akarnak elütni ill az utról leszorítani,mert épp telefonál,vagy csak épp nincs kedve másra tekintettel lenni.eljutok a kisboltba ahol senki nem néz rád senki nem reagál a köszönésedre és a polcok előtt bámészkodó emberek csesznek arrébb állni,sőt szinte még be is feszíti magát,hogy ne tudj elférni,de kapok a pénztárostól egy kis kedvességet ami mindent elfelejtet. Megyek tovább a munkahelyemhez érve lehuzodok a bicigliuton és elküldenek a picsába mert elé állok, de hahaó nem azért van a szemed hogy kikerülj?Én látom,hogy jön de könyörgöm dolgozni jözzem nem bambulok és nemtok mit csinálok...Aztán lenyomod a min 15órás műszakot ahol folyamatosan felesleges bunkó megjegyzéseket és értetlenségek sorozatát kapod de türnöd kell mert ez a dolgod!!!végre lejár a műszak de nemtudsz elmenni mert egy asztalt kurvára nem érdekel hogy már egy órája zárva vagy és csak rájuk vársz,és otthon már a szerelmed is vár,n meg már elég is volt mára,egy orával később elindulsz az utca tele sötét alakokkal árnyékokban állo emberekkel,akivel ha épp szembekerülsz örülj ,hogy meguszod azzal hogy csak üvölt utánnad,és klésve hazaérve ha épp a párodnak olyanja vagy alkalmazkodnod kell hozzá. Reggel arra ébredsz,hogy a hajléktalanok turnak a kukában, mellette zúg a fűnyiró a forgalom és ha szerencséd van épp nem akar elválni senki és nem viszhangzik az utca a veszekedéstől.Ez volt egy átlagos nap,amikor nem találkoztam pofátlan emberrel,bunkó eladóval,nyálát csorgató vénemberrel ,bunkó kéregetővel,hisztiző gyerekkel és a többivel...
Egyszóval,bárcsak a pusztaság közepén élhetnék és nem kéne minden napom így élni,ahol csak egy szürke kisegér vagy és senki nem köszön vissza...
