Nagyon megosztó gondolat...napjainkban egyre többen hisznek...egyre többen kételkednek. Elég egy rossz eset... egy baleset, egy átléphetetlen akadály egy tragédia és az ember elveszti hitét, mely éppen csak kialakulóban volt tán és ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy feladja eldobja megkérdőjelezze a gondviselés létezését...Na és persze ott van a megfoghatatlansága a láthatatlansága, mely egy "realista" embernek elég ok arra hogy ne legyen nyitott...
És ott a másik oldal! Aki viszont hisz! És úgy érzi ezt titokban kell tartania, mert embertársai minden áron próbálják el venni tőle mindezt. Magában kell tartania, hogy ne érjék támadások...felfoghatatlan mennyire buták az emberek akik ezzel szembe mennek, hogy engedhetjük meg magunknak,hogy megpróbáljuk ezt a "csodát" elvenni a másiktól?! Addig amíg nem érezzük mekkora kincs ez az élet nehéz napjain, amikor egyik nehézséget a másik követ, amikor már más feladná ő még akkor is hisz és remél... Ezért nem adja fel csak előre néz és bár lehet hogy remegve, rettegve lépi meg azt amit a sors kikövetel, mindenféle váltáskor, legyen az válás,elhagyás, felmondás, kirúgás, költözés, egy ember elvesztése, vagy éppen belépése az életünkbe...szerintem sokunkat váratlanul ér és a fájdalom vagy a kétségbeesés mindig megpróbál rajtunk eluralkodni. Ekkor érezzük meg a lényeget!
Ha eltudjuk azt fogadni, HINNI, hogy ennek így kellett lennie és ez okkal történt velünk és mindemellett megtanulunk figyelni a megérzéseinkre, soha de soha nem fogunk félni! Ha magunkba nézünk és lepörgetjük magunkban a múlt váratlan eseményeit és azok következményeit életünkre, nagyon könnyen meglehet kapni a miérteket és ha már eljutottunk arra a szintre még hálát is adunk mindenért...
Manapság elfogadott tény,hogy a kis gyerekeknek vannak "láthatatlan" barátaik...Egyre többünket foglalkoztat a gondolat ereje...egyre többen figyelünk úgynevezett jeleket, melyek irány mutatóak lehetnek, a megmagyarázhatatlan álmok, amikor sokszor mikor már megtörténik akkor eszmélünk hogy ezt már álmomban megéltem! A szintén "józan ésszel" fel nem fogható lelki kötelékek, megérzések, villanások, aggódás érzése melyre ok nincs legalább is csak később tudjuk meg miért éreztük ezt!
Egy idegen arc ami egész életedet végig kíséri, az ismeretlen felmenőnk akit csak képeken láttunk mégis úgy érezzük ismertük sőt ismerjük őt! A balesetünkkor megszólaló figyelmeztető hangok, szavak, vajon csak agyunk játéka lenne?
Nem tudhatjuk...Nem is kell! De egy biztos! Tökéletesen összerakott életünk van melyben elkél a hit a gonviselésben...
