Egy fejezet lezárult! Meg kell tanulnunk elengedni a múltat! Sokszor halljuk: csak előre ,meg mit hoz a holnap,meg ha egy ajtó bezárul kinyílik egy új...NEM! A pillanat!!! Az a fontos! A jelen! Az a pillanat a lényeg amiben épp benne vagyunk és ahelyett h szétnéznénk, értékelnénk, csodálnánk vagy épp tanulnánk, gyötör minket a múlt és aggaszt a jövő...vagy olyan szekér után futunk ami nem vesz fel, vagy ami még rosszabb már ELMENT.

Egy jó ismerősöm azt mondta, vegyél egy képzeletbeli táskát és tedd bele azt a tárgyat amihez legjobban ragaszkodsz,tedd bele azt az embert akihez a legjobban ragaszkodsz, tedd bele az elvárásokat amiben élsz, tedd bele a terveidet amik szerint élsz  és most dobd el azt! Ekkor vagy szabad!!! Van benne valami!

Én most e szerint élek! Két dolgot tanultam meg az elmúlt fél évben: Az idő mindent begyógyít és hogy a múlt az MÚLT! És mióta ezt átgondoltam megéltem felfogtam, végre újra felszabadult vagyok! És ezt nem korlátolhatja senki!