Annyira szeretnék elbújni...
Nem tudok elébemenni a dolgoknak és ez kikészit...nem tudok kivárni,főleg hogy a java csak most jön...2évig tökéletesen végeztem a munkám soha egy rosz szava nem volt felém senkinek,hangsújozom senkinek se kolega se főnök se VENDÉG!!!Elmondhatom,hogy mindenki mosolyog mikor belépnek és rám néznek, ami hatalmas erőt ad nekem. Ez és a pénz ami visszatart attol, hogy otthagyjam az egészet. Rengeteg ideget megeszek az utóbbi időkben és folyton görcsben van a gyomrom,mindezt megtetézi,hogy 2éve húzom a 16-17 órázást,és ez kezd nyomokat hagyni rajtam...:( ez nagyon elkeserít,de seeebaj egyszer majd én fogok 8órát dolgozni és egésznap kávézóban ücsörögni...Ja és persze még ebben a hónapban ,pont mikor a bomba robban mennem kell negyedszerre nyelvvizsgázni is ohh jeee. Annyira szeretnék már eltünni...hazamenni és csak lenni ,csak nézni hallgatni...ahol nincs ember...utálom őket,nem az ismerőseimről beszélek,hanem úgy alapból..Egyedül akarok lenni és mikor vége minden vacaknak folytatni...aki olvassa tudja hogy nem vagyok ilyen,elvégre bak vagyok,nem ez az alap felfogásom...csak hát ugye nem olyan dolgokrol beszélek amik az én kezemben vannak,és nem tudom megoldani őket,fuuuuuuu utálom. Ha most még Gergővel is gondok lennének tutti idegroncs lennék. őt szerencsére még a kirobbanás előtt sikerült kicsit helyre rakni.Habár érzem,hogy nemsokára kitör belőle a szeretet hiány,mert mostanában nem igazán vagyok a toppon mint társ...ez van,már eltünt az a barátnő aki voltam,már nem érdekel mihez mit szol...igyekszek vele foglalkozni mert szeretem de hagyok magamnak is belőle,nem ugy mint eddig...
Na mind1 is, ma egyes egyedül vagyok és könyökölök az ablakban ,és csak nézem a gerlefészket ami előttünk kb 2méterre lévő ágon fészkel épp költ :)...aztán pedig ujra festek...hátha rendbejön a kicsi lelkem...:)
