„…azt mondtad mindig tudtad…, de mit?...mondok én neked valamit fiam, a létező legfontosabb dolog a szerelem, hogy megtaláld azt akivel leéled az életed…azt hiszed Te döntesz…de a szerelem talál meg nem pedig Te a szerelmet…egy kicsit közre játszik a végzet és a sors, hogy mit írtak meg a csillagokban, de sokkal inkább az a kis tény,hogy a legtöbb nő okosabb nálunk…neked fiacskám nincs választásod…”

   Rohanás…ezzel tudnám jellemezni az utóbbi időszakot… a rohanás, a kapkodás, a sietés a segitkezés, a korán kelés, melynek lássuk be meg van a szépsége ,ha nincsen benne muszáj…na meg a lakás felújítás, berendezés …

    A lakás ,az otthon …akitől vártam valamit, valamiféle megnyugvást, vagy hazaértem érzést, azt hogy jó helyen vagyok és nem csak Én téged , hanem Te is kiválasztottál engem…de ez az érzés elmaradt…

    Egy fülledt szombat délután volt…április 13-a volt a nap, amikor megkaptam a kulcsokat, a kulcsokat, egy fix pont egy örök fedél kulcsait… a volt tulajjal lefutottuk az ilyenkor szokásos köröket és mikor indult tárta nekem az ajtót…-maradok …feleltem…becsuktam az ajtót…és csak járkáltam a teljesen üres lakásban…néztem a falakat, néztem a padlót, a mennyezetet… végig simítottam a lambériát és azon gondolkodtam vajon mennyi mindent fogok itt megélni??? Vajon erről az erkélyről kapok szerenádot, vajon ebben a hálóban lesz a nászéjszakám, vajon ebben a fürdőben tudom meg, hogy gyereket várok, és a konyha…itt terítek majd a családomnak talán? A jövőm legfontosabb  pillanatainak te adsz otthont hát?    Kitudhatja…

Lekucorodtam az egyik sarokban a kulcsokat szorítva a kezemben…és próbáltam megszemélyesíteni…próbáltam a mi helyett kinek nevezni…de nem ment…még elevenen benne élt az előző lakók emléke…a falakon a padló karcolataiban, mind egy boldog család emlékéről suttogtak, a háló szoba a gyerekek matricáitól hemzsegett…merengtem…perceken át meredtem magam elé…majd felpattantam…hát jó…majd egyszer eljön a mi időnk is és kisétáltam a lakásból…

    Féltem…bár nem mutattam, de mindentől féltem…féltem a lakástól, féltem a lakó közösségtől, a helyzettől, féltem a döntéstől, féltem az ügyintézéstől, mindentől ami ezzel jár. Egy olyan idegen területre tévedtem, ami teljesen ismeretlen volt nekem. Az átíratás, a szervezés, a munkások, a szívességek teljesen kimerítettek… éjszakákig dolgoztunk…a szabadnapjaim minden perce foglalt volt…örökre hálás leszek a segítő kezeknek…és a tapasztalat még inkább megerősített…

     A bevezetőben a szerelmet említettem…mert mindezen fáradságos és kimerítő napok után az éjszakák igenis eszembe juttatják,h milyen szépen kivan kockázva az életed menete…hogy minden úgy jó ahogy van és minden csak a javadra válik, jöjjön bármi, élj meg bármit, kapd meg vagy épp ne kapd meg amire oly nagyon vágysz…minden okkal alakul úgy ahogy…és mikor te is rájössz és összeáll a kép, hálás vagy mindenért és úgy érzed szeretnéd megköszönni ...akkor hunyd be a szemed... és tedd meg!!! ;)